2011. július 1., péntek

MARCI
Megérkezett kicsi csomagunk, kiscsaládunk harmadik tagja, a mostanában állandóan vigyorgó Kiskukacz: Marci. Lassan megkezdi életének negyedik hónapját, és összegezve az elmúlt időszakot, csak egy szóval tudom jellemezni:CSODÁS
Szülőnek lenni jó, ezt meg kell állapítanom. Látni, ahogy a gyermeked cseperedik, nyílik ki a világra, formálódik, alakul...persze, mint minden felelősségteljes dolog az életben, nehéz. De, ha egy kis patetikát akarok belevinni az irományba, csak ennyit kell írnom: édes teher.

Régóta vágytam az anyaságra. Ha baba volt körülöttem bárhol, igazán irigykedtem.És valóra vált, és jó, és felfoghatatlan. Még mindig, pedig már majd négy hónapja itt van ez a kis csodalény. Kettéválásunk nem ment igazán könnyen, hosszú volt, fáradtságos, fájós. Talán nem tudtam elengedni, talán már akkor féltettem, tudat alatt. Azóta mindez megszépült, hála a bennünk működő csodálatos szerkezetnek, így testvérkére is jut majd erő. Persze, ez még várat magára.

Az elmúlt időben tanultuk egymást. Tanultuk az alvást, evést, és az életet.Marciról elmondható, mindenféle túlzás nélkül, hogy szülőbarát baba. Eszik, alszik, aztán eszik, alszik, így persze könnyű.Ha sír, lehet tudni, hogy tényleg baja van. És napjaink újdonsága a szűnni nem akaró kurjongatás, hang próbálgatás.
Ő alakul és szépül, mi meg csak ámulunk és bámulunk...

Marcikánk! "A Jóisten éltessen ezen a gyönyörű világon!"

2011. március 5., szombat

A Kopaszi gát

Szombat reggel Zuzmika megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk kimenni a Kopaszi gátra.
Ugyan már hallottam róla, de nem tudtam volna megmondani, hogy hol is van pontosan...
Így hát megkérdeztem régi jó barátomat Miszter Gúglit.

Hű ez izgi...Lágymányosi híd, infopark...csepeli ipartelepek. biztos "jó"...
HÁT JÓ!
 









Kis nyugi a város közepén. Tessék menni!
Van parkoló, étterem, wc, játszótér, tisztaság, jó levegő...

http://maps.google.hu/maps?hl=hu&xhr=t&q=kopaszi+g%E1t&cp=4&um=1&ie=UTF-8&sa=N&tab=wl 

2010. október 23., szombat

Búcsú Kispözsótól

Persze, hogy délelőtt, fényes nappal vitték el őt...
Így kezdődik az Emil Rulez zenekar M323 című száma.
Szerencsére a mi történetünk nem úgy folytatódik, ahogy Hajós Andrásék alkotása.
(...Tán egy mozdulattal törve, vagy nyitva ki az egyik zárat, s az eső az ablakon még meg se száradt...)
Szóval megváltunk a kis családi autónktól, miután beruháztunk egy Fabia-ra.
A kereskedő bácsi a hirdetés feladásától számított egy órán belül már vitte is...
Azt mondta, hogy kipofozzák és tovább értékesítik a megújult kisautót.
Ezúton búcsúzunk Tőled, jó szolgálatot tettél!
Íme néhány közös kép:

Akril kád vásárlás - le tudtuk csukni :-)

Akril kád vásárlás - Jobbról jó :-)

Zuzmi gyakorlatozik - még jogsi nélkül, Dorogon.

2010. szeptember 17., péntek

Színházban voltunk...


"A Sweet Charity egy lány története, aki semmi mást nem akart, mint hogy szeressék. Ehhez képest köt ki a Central Park tavában, egy híres filmsztár szekrényében, egy elakadt liftben egy pánikbeteggel, fa tetején egy ejtőernyővel, meg még ki tudja, hány helyen? Hogy pontosan mit akar és hová tart, ő sem nagyon tudja, ha pedig nincs válasza a kérdésekre, csak annyit mond, hogy szelaví."

Ha valakinek már voltak társkeresési nehézségei, annak nagyon fog tetszeni!
Én nagyon bírtam, át tudtam érezni :-)
NÉZZÉTEK MEG!

2010. augusztus 27., péntek

Újra itt...

Egy szó, mint száz:
BŐVÜLÜNK!

2010. május 8., szombat

Geri - Kerékkulcs: 3:0

Itt a nyár, le kell cserélni a téli gumit! (persze akiknek több ideje van, azok szabályosan cserélik, már tavasszal.) De hát egyébként is nyári gumira cseréled, nem? (Nem tavaszira :-)
Na de nem is ez a lényeg:
Zénó barátomtól vásárolt kisautónkhoz alapból járt egy felnire szerelt nyárigumi szett is, a rajta lévő téli gumik mellé. És egy gyári kerékkulcs is...
Itt kezdődtek a gondok. Néhány alkalommal még zökkenőmentesen ment a csere, de egyszer eltekeredett a kulcs feje, és használhatatlanná vált. 1:0 nekem
Sebaj, ezután a szülőknél cseréltem a gumikat, jó kis békebeli KROVA készlettel. (na ez nem adta meg magát!)
Egyszer a szüleim megsajnáltak, hogy nekem nincs olyan jó kis készletem, amilyen nekik, ezért kaptam is egyet idén a szülinapomra. De mint tudjuk, ma már nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos...egy tekerés után eltörtem. 2:0 a javamra.
Éppen ekkor érkezett a kedves szomszédom, aki felajánlotta, hogy használhatom az ő kulcsát.
Annyira még nem tudtam felengedni, mert rögtön beugrott, hogy nekik is Pözsójuk van, igaz nem 18 éves, hanem, csak kb. 10...de nem tudtam kiverni a fejemből, hogy egy ilyen kulcsot már kinyírtam.
Félve kértem köcsön, mondtam is neki, hogy: "Csak nehogy eltörjem..." Ő meg azt felelte, hogy semmi gond, max. akkor megver.
Aztán el is viharzott...
Én meg nekiveselkedtem, a szívem tele félelemmel...de hát az sem lehet, hogy nem cserélem le a kereket, mert megbüntet a rendőr...
Lazítom az első kereket - rendben. Megyek a következőhöz, húzom....és reccs. (a kulcs szétnyílt)
Geri - Kerékkulcs: 3:0
Mondanom sem kell, hogy teljes elkeseredésemben irány az OBI, és vettem egy nagyon komoly kereszt alakú kulcsot (1.200 Ft-ért), amivel kb. fél óra alatt lecseréltem a kerekeket.
Mondjuk a szomszéd még nem ért haza, lehet, hogy verés lesz, de előtte megpróbálom meggyőzni, hogy jobb lesz neki ez a kereszt alakú hiper-szuper kulcs, mint a régi.
Ezután, ha bárki azt mondja, hogy milyen jó dolog a felnire szerelt nyárigumi-téligumi garnitúra...akkor fejbevágom egy....kerékkulccsal.

2010. április 27., kedd

Szinkronúszás











komment nélkül...