MARCI
Megérkezett kicsi csomagunk, kiscsaládunk harmadik tagja, a mostanában állandóan vigyorgó Kiskukacz: Marci. Lassan megkezdi életének negyedik hónapját, és összegezve az elmúlt időszakot, csak egy szóval tudom jellemezni:CSODÁSSzülőnek lenni jó, ezt meg kell állapítanom. Látni, ahogy a gyermeked cseperedik, nyílik ki a világra, formálódik, alakul...persze, mint minden felelősségteljes dolog az életben, nehéz. De, ha egy kis patetikát akarok belevinni az irományba, csak ennyit kell írnom: édes teher.
Régóta vágytam az anyaságra. Ha baba volt körülöttem bárhol, igazán irigykedtem.És valóra vált, és jó, és felfoghatatlan. Még mindig, pedig már majd négy hónapja itt van ez a kis csodalény. Kettéválásunk nem ment igazán könnyen, hosszú volt, fáradtságos, fájós. Talán nem tudtam elengedni, talán már akkor féltettem, tudat alatt. Azóta mindez megszépült, hála a bennünk működő csodálatos szerkezetnek, így testvérkére is jut majd erő. Persze, ez még várat magára.
Az elmúlt időben tanultuk egymást. Tanultuk az alvást, evést, és az életet.Marciról elmondható, mindenféle túlzás nélkül, hogy szülőbarát baba. Eszik, alszik, aztán eszik, alszik, így persze könnyű.Ha sír, lehet tudni, hogy tényleg baja van. És napjaink újdonsága a szűnni nem akaró kurjongatás, hang próbálgatás.
Ő alakul és szépül, mi meg csak ámulunk és bámulunk...
Marcikánk! "A Jóisten éltessen ezen a gyönyörű világon!"
