2010. október 23., szombat

Búcsú Kispözsótól

Persze, hogy délelőtt, fényes nappal vitték el őt...
Így kezdődik az Emil Rulez zenekar M323 című száma.
Szerencsére a mi történetünk nem úgy folytatódik, ahogy Hajós Andrásék alkotása.
(...Tán egy mozdulattal törve, vagy nyitva ki az egyik zárat, s az eső az ablakon még meg se száradt...)
Szóval megváltunk a kis családi autónktól, miután beruháztunk egy Fabia-ra.
A kereskedő bácsi a hirdetés feladásától számított egy órán belül már vitte is...
Azt mondta, hogy kipofozzák és tovább értékesítik a megújult kisautót.
Ezúton búcsúzunk Tőled, jó szolgálatot tettél!
Íme néhány közös kép:

Akril kád vásárlás - le tudtuk csukni :-)

Akril kád vásárlás - Jobbról jó :-)

Zuzmi gyakorlatozik - még jogsi nélkül, Dorogon.

2010. szeptember 17., péntek

Színházban voltunk...


"A Sweet Charity egy lány története, aki semmi mást nem akart, mint hogy szeressék. Ehhez képest köt ki a Central Park tavában, egy híres filmsztár szekrényében, egy elakadt liftben egy pánikbeteggel, fa tetején egy ejtőernyővel, meg még ki tudja, hány helyen? Hogy pontosan mit akar és hová tart, ő sem nagyon tudja, ha pedig nincs válasza a kérdésekre, csak annyit mond, hogy szelaví."

Ha valakinek már voltak társkeresési nehézségei, annak nagyon fog tetszeni!
Én nagyon bírtam, át tudtam érezni :-)
NÉZZÉTEK MEG!

2010. augusztus 27., péntek

Újra itt...

Egy szó, mint száz:
BŐVÜLÜNK!

2010. május 8., szombat

Geri - Kerékkulcs: 3:0

Itt a nyár, le kell cserélni a téli gumit! (persze akiknek több ideje van, azok szabályosan cserélik, már tavasszal.) De hát egyébként is nyári gumira cseréled, nem? (Nem tavaszira :-)
Na de nem is ez a lényeg:
Zénó barátomtól vásárolt kisautónkhoz alapból járt egy felnire szerelt nyárigumi szett is, a rajta lévő téli gumik mellé. És egy gyári kerékkulcs is...
Itt kezdődtek a gondok. Néhány alkalommal még zökkenőmentesen ment a csere, de egyszer eltekeredett a kulcs feje, és használhatatlanná vált. 1:0 nekem
Sebaj, ezután a szülőknél cseréltem a gumikat, jó kis békebeli KROVA készlettel. (na ez nem adta meg magát!)
Egyszer a szüleim megsajnáltak, hogy nekem nincs olyan jó kis készletem, amilyen nekik, ezért kaptam is egyet idén a szülinapomra. De mint tudjuk, ma már nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos...egy tekerés után eltörtem. 2:0 a javamra.
Éppen ekkor érkezett a kedves szomszédom, aki felajánlotta, hogy használhatom az ő kulcsát.
Annyira még nem tudtam felengedni, mert rögtön beugrott, hogy nekik is Pözsójuk van, igaz nem 18 éves, hanem, csak kb. 10...de nem tudtam kiverni a fejemből, hogy egy ilyen kulcsot már kinyírtam.
Félve kértem köcsön, mondtam is neki, hogy: "Csak nehogy eltörjem..." Ő meg azt felelte, hogy semmi gond, max. akkor megver.
Aztán el is viharzott...
Én meg nekiveselkedtem, a szívem tele félelemmel...de hát az sem lehet, hogy nem cserélem le a kereket, mert megbüntet a rendőr...
Lazítom az első kereket - rendben. Megyek a következőhöz, húzom....és reccs. (a kulcs szétnyílt)
Geri - Kerékkulcs: 3:0
Mondanom sem kell, hogy teljes elkeseredésemben irány az OBI, és vettem egy nagyon komoly kereszt alakú kulcsot (1.200 Ft-ért), amivel kb. fél óra alatt lecseréltem a kerekeket.
Mondjuk a szomszéd még nem ért haza, lehet, hogy verés lesz, de előtte megpróbálom meggyőzni, hogy jobb lesz neki ez a kereszt alakú hiper-szuper kulcs, mint a régi.
Ezután, ha bárki azt mondja, hogy milyen jó dolog a felnire szerelt nyárigumi-téligumi garnitúra...akkor fejbevágom egy....kerékkulccsal.

2010. április 27., kedd

Szinkronúszás











komment nélkül...

2010. április 25., vasárnap

Húsvéti borozás


Három hete történt velünk, de eddig nem volt időm elmesélni.
Csendes kis borozgatásnak indult a szüleimmel, Dorogon. Bontottam én már pezsgőt, úgy, hogy az egész család kapott belőle (nem pohárban), nyomtam már be dugót fakanállal (mennyezet is vörösboros lett), láttam már a sörösüveg kibontásnak is néhány extrém formáját, de ez...
Amúgy sem voltam oda ezekért a műanyag dugókért, szerintem a dugó legyen parafa, de most már biztosan tudom, hogy annak kell lennie. Mert a parafát végül szétzúzod és maximum átszűröd a bort, vagy összezárod a fogaidat. De a műanyag nem adja fel. Próbálkoztunk profi nyitóval, hagyományossal, késsel, csavarral - csavarhúzóval...előkerült a kombinát fogó, és a jól bevált fakanál is, de mind felsültek.
Magyar honvéd nem hátrál!!!
Kb. fél óra küzdelem után (már nagyon szomjasan) jött az ötlet, hogy verjünk le a dugón keresztül egy csövet, és azon keresztül öntsük ki a bort...hát ez bejött.
Íme a szerszámok (egy része):

Mondjuk mi végigröhögtük az egészet, de szerintem kívülről nézve sem lett volna rossz. :-D

EGÉSZSÉGETEKRE!

2010. április 9., péntek

A magányos macho

A házhoz érve, kopott zöld kerítés, rendezetlen udvar, és egy stílusában diszharmóniát sugárzó üvegekkel tarkított bejárati ajtó képe fogad.Ahogy belépek, egy 70 körüli őszes férfi ül a szobában, sötét csontkeretes szemüvegben tévézik. A szomszédokat nézi. Egész furcsa érzés kerít hatalmába.
Ahogy észleli, hogy ott állok, illedelmesen üdvözöl és kapcsolja a tévét.Ütött-kopott járókeretével megpróbál felállni, és átül az ágyra. Szó szót követ erről-arról. Büszkén beszél fiatalságáról, életéről. 3 évig volt házas, válás, majd jöttek mentek a nők-meséli szinte felélénkülve -azok voltak ám a szép idők...
Aztán szép lassan döbben rá,hogy senki sem maradt. A laza kötelékek elkoptak,a változatosságból változatlanság lett, az ebéd általában hagyma-szalonna-tojás, a nyugdíj soha sem elég, és az élet egyhangúságában már szinte azt sem tudja milyen nap van. Elgondolkodtató...

2010. március 22., hétfő

Murphy, vagy mégsem?


A tegnapi önfeledt időtöltés után, telve friss levegőillattal indítottam a hetem szokásos tempóban. Kómás "ébredj már fel" gondolatokkal kortyolgattam a kedvenc reggeli kávém, tettem-vettem egész addig, míg az órára pillantva-szokás szerint-arra a megállapításra jutottam, hogy ha most nem indulok el rögtön , nagyon el fogok késni. Ezzel a lendülettel felkaptam a táskám, és már fordult is a kulcs a zárban. Igazából minden a szokásos rendben zajlott: "kocsiba be...ablakot le..." mígnem a déli ebéd vásárlásakor megállapítottam, hogy a tegnapi önfeledt kis kirándulásunk alkalmával a pénztárcám a hátizsákban lapult, és éppen ott is maradt minden iratommal, igazolványommal, pénzemmel együtt. Szép napnak néztem elébe ezek után, mert hiába minden elhesegetett gondolat, az összes sarkon igazoltató rendőrt láttam. "Végül is nagy bajom nem lehet, hiszen úgysem tudják ki vagyok- gondoltam -vagy, hogy lehet kis Férjecském majd jöhet értem a rendőrségre miután végzett a munkában..."Persze(ahogy azt Murphy is megmondta: ha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik), a Gyömrői úton hazafelé igazoltató rendőrök állították félre a semmit sem sejtő autósokat...kivéve engem. Úgy szánkáztam tovább a hazafelé vezető úton, szánva és egyben hálát adva az előttem félreállított autósnak, mint kés a vajban...

2010. március 21., vasárnap

Margit-sziget



A mai nap végre a pihenés jegyében telt.
Felpakoltam a családot (Zuzmit), és nekivágtunk a "nagy kirándulásnak".
Mondjuk a Margit-szigetre legalább olyan nehéz volt bejutni (a hídfelújítás miatt), mint a "Diszkópatkányok"-ban Doug-nak és Steve-nek bejutni a Roxbury-be.
Mi is mondtuk: Bejutunk a Margit-szigetre, bejutunk a Margit-szigetre!!!
És így is lett. Nagyon jó volt, végre kipróbálhattuk a teleobjektívet is. (Zuzmi a nyakamban ülve szedte le a gólyát)
Közben azt hallgattam, ahogy egy apuka a gyerekét okította: "Látod, ez hozza a gyereket..."
Kiscsávó jókat röhöghetett apukája tudatlanságán...az oviban már rég elmondták a többiek, hogy nem is igaz :-)
Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem, hogy szép volt, jó volt, mindenkinek ajánlom vasárnap délutáni programnak.

2010. március 20., szombat

Hétvégi melók



Végre itt a hétvége, és lehet pihenni...
Legalábbis azt gondoltam még tegnap délután.
De hát egyszer rendet is kell rakni, takarítani, és nem utolsó sorban le kellene burkolni a tavaly elmaradt 0,264 m2-nyi padlót. (a mennyiség valóban ennyi, lásd a képen az ajtó előtt)
A fel- és levonulási idő viszont ugyanannyi, mint amikor több órás burkolási munkának ugrottam neki.
Ilyen ez a (véget nem érő) lakásfelújítás.
Mindegy, ma főzni nem kell, mert gyümölcs napunk van (90 napos diéta 69. napja.)
Úgyhogy kis Nejem is moshat, takaríthat kedvére.

2010. március 19., péntek

Indulás



Régóta tervezgettem már az internetes naplóírást.
Nem kifejezetten azért, mert ez mára már "divat" lett, hanem mert egyszerűen hiányzik. Ugyanis 1997-ben már elkezdtem naplót írni, és írtam is majdnem 5 éven keresztül...
Néha ráakadok valamelyik régi naplómra (mert ugyebár ezt nem kint tartod a polcon), és jókat vidulok (vagy éppen szomorkodok) a leírtakon.
Érdekes látni, hogy mi volt a fontos akkor, és mi lett a fontos ennyi idősen.
A képen az első naplóm látható, kicsit megviselten. Sajnos sokat hánykolódhatott, mire újra előkerült.
Az első bejegyzés: "1997.május 15. Rutin vizsga. Jobbra-előre. Sikerült! Rutinos vagyok."